- Impossible Destinies: 4.fejezet: Valóra vált rémálom

2016. január 3., vasárnap

4.fejezet: Valóra vált rémálom

  Egy megváltással ért fel, amikor az utolsó órámról is kicsengettek. Onyx Crosswell - legalábbis a srácok elmondása szerint - le nem vette a szemét rólam a nap folyamán. És ez nyugtalanított. Sötét tekintete akárhányszor csak rápillanottam, rajtam pihent, mintha csak meg akarna bűvölni. Brook azzal viccelődött, hogy nemsokára egy hímpárbaj lesz itt és már meg is írta Sexy Superman és Misztikus Macsó kegyeimért folytatott harcának részletes forgatókönyvét. Sem Chris, sem én nem találtuk ezt viccesnek, sőt drága barátom inkább úgy látta, hogy egy lehetséges pszichopata szemelt ki magának. Nekem egyik verzió sem volt kecsegtető.
  A diákok egységes, hatalmas árt alkotva próbáltak kiözönleni az iskola szűk bejáratán. Mi is azon voltunk, hogy beolvadjunk a véget nem érő folyamba, amikor észbe kaptam; a kiskabátom a szekrényemben maradt. Megragadtam Brooklyn vállát és a zsivajt túlkiabálva elmondtam neki, hogy visszamegyek érte, nem kell megvárniuk. Válaszul bizonytalanul bólintott, mint aki nem biztos benne, hogy elengedhet-e egyedül. Bár próbálta elviccelni ezt az egész "Misztikus Macsó"-dolgot, érzetem, hogy kissé őt is nyugtalanítja a tudat, hogy egy srác, aki konkrétan fél napja találkozott velem és csak látásból ismer ilyen megszállottan figyel engem. Bátorítóan rámosolyogtam; elvégre már nagy lány vagyok, csak tudok vigyázni magamra. Megfordultam és úgy, akár csak a buta halacska, az árral szemben úsztam. Gyors léptekkel a szekrényemhez kocogtam, kivettem a kiskabátomat és, mivel az idő nem volt kint túlzottan rózsás, magamra kaptam. Ezután még beraktam pár könyvet a táskából - mivel, szerencsére holnapra semmi tanulni valóm nem akadt - és már éppen azon voltam, hogy végre valahára kiszabaduljak, amikor ismerős, kellemetlen és a legkevésbé kívánt hangok csapták meg a füleimet.
  Mint minden valamire való középiskola, a Dawndalei Silent Valley Középiskola diákjai is klikkekre bomlottak. Voltak a stréberek, a nagymenők, a sportmániások, a tehetséges művészpalánták, a gothok,az emok, a cyber-gyíkok...és ott volt az én kis hármas klikkem Brookkal és Chrisszel. A nagy csoportosulásokkal szemben, mi kis szövetségek voltunk; gyakran vicceltünk is vele, mi vagyunk egyedül a Birodalommal - azaz a leghatalmasabb klikkel; a gazdag, elkényeztetett úricsitrik-és ficsúrok közössége ellen. - Sokak nem mertek ellenkezni velük, volt aki kiesett az érdeklőségi körükön. Ám, legnagyobb pechemre; a mi kis egyletünk nem kerülte el a figyelmüket azóta, hogy szembe mertünk szállni az egyetemes "nagymenő diktál, alábbvaló hallgat"- rendszernek.
    - Nocsak, kit fújt ide a szél. - vijjogta éles hangján Mary Ann, a Birodalom Díva-ágazat Dart Vadere. Persze, vele voltak elmaradhatatlan nyomkövetői, az általam csak "Dinka-Duó"-ként emlegetett Miles-ikrek, akik éppen annyira sötétek és korlátozottak voltak, mint a lépcsőház éjszaka.
  A három grácia lassan közeledett felém - nyilván még mindig nehezteltek amiért múltkor hangosan ecseteltem, mennyire hasonlítanak főemlős rokonaikhoz -, szemeik bosszúszomjasan rám szegeződtek. Teljesen elzárták a lehetséges menekülési útvonalakat, ahogy komótosan becserkésztek. Mire észbe kaptam, Mary Ann előttem termett és a szekrénysornak szorított.

    - Azt hittem legutóbb érthetően elmagyaráztam neked, hogy ha még egyszer le mersz járatni, azt keservesen megjárod. De nem, a kis Chrisabel Darling fittyet hány az intő szóra és csak azért is folytatja a maga butuska játékát. - sziszegte szinte suttogva, mégis olyan volt, mintha a képembe ordította volna. Sötétkék szemei dühtől és kegyetlenségtől csillogtak; ha a tekintetével ölni tudott volna, már rég holtan hevernék.  
    - Figyelj Mary Ann,én... - kezdtem a védőbeszédbe, azonban egyik mutatóujját a számra tette.
    - Csitt, Chrisabel. Semmi baj. Megoldjuk. - mondta negédesen, ám minden egyes kimondott szó méreg volt. Mary Ann Kingstonet leginkább egy kígyóhoz tudtam hasonlítani; lassan cserkészte be áldozatait, előadta a kedves, ártatlan Szűz Madonnát - ám ez a rá cseppet sem jellemző viselkedés csupán azt a célt szolgálta, hogy a kiszemelt bizalmába férkőzzön  -. Végül, kíméletlenül lecsapott.
  Óvatosan megpróbáltam arrébb iszkolni, ám a szőke díva észre vette a szökési kísérletemet és ezúttal erőből visszalökött a helyemre. Ennek hála, a hajcsatom a fémlap és a fejem közé préselődött, szinte a húsomba mélyedt és végső elkeseredettségében ripityára tört, így világos fürtjeim szabadon omlottak a hátamra. Mary Ann odahajolt hozzám.
    - Most majd megtanulod, hogy nem érdemes velem ujja húzni. -  suttogta gyilkos mosollyal az ajkán, mint aki előre elkönyvelte magának a sikert.
  Reagálni sem volt időm, olyan gyorsan csapott le a viperája. Manikűrözött ökle megindult és teljes erővel a gyomromnak csapódott. Az összes levegő kiszökött a tüdőmből és fájdalmasan felnyögtem. A kezeim automatikusan a felső testem köré fonódtak, én pedig lassan a földre ereszkedtem. Mary Ann ezt kegyetlen örömmel nézte végig és, amikor a padlóra kerültem, diadalittasan felkacagott. Ám tudtam, ennyivel nem éri be.
  Ismét felemelte a kezét egy újabb csapásra, azonban megtorpant, amikor egy erős kéz markolta meg a csuklóját. Az idegen lazított a szorításon, de csakis azért, hogy maga felé tudja fordítani az értetlen cicababát. Mivel a jövevény takarásban állt, pár centit arrébb csúsztam. Rossz döntés volt.
  Onyx Crosswell dühtől szikrázó tekintettel meredt az előtte álló lányra. Misztikus Macsó mellett az amúgy 170 centiméter magas szőke kígyó aprónak tűnt. Jelen pillanatban, hiába volt Mary Ann rendíthetetlen és határozott személyiség, riadt kismadár módjára meredt Onyxra, a vérszomjas ragadozóra.
    - Azt ajánlom kotródj innen, amíg szépen mondom, szajha. - dörmögte mély, fenyegető hangon. Még bennem is megállt az ütő és felállt a szőr a hátamon, képzelem mi zajlódhatott le a lányban. Őszintén, semmi pénzért nem lettem volna a helyében. Mary Annak se kellett több, sarkon fordult és úgy elviharzott, akár a Kengyelfutó Gyalog kakukk, nyomában az ikrekkel.
  Pár néma perc után Onyx még mindig arra meredt, amerre a támaidóim eliszkoltak; én pedig úgy döntöttem, a legjobb ha csöndben összekucorodom és abban reménykedek, hogy lazán elsétál mellettem. Félre ne értsék, hálás voltam neki, amiért megmentette az irhámat attól, hogy a hárpia szőrmekabátot gyártson belőlem. De mégis...
       - Jól vagy?
    - Mi?! - ocsúdtam fel hirtelen, majd hátrahőköltem. Onyx Crosswell előttem ült, az arca csupán pár centire volt az enyémtől. Éjkék szemei aggódva figyelték minden egyes mozdulatomat - és ettől persze paradicsom piros lettem -.
    - Azt kérdeztem, hogy jól vagy? - ismételte meg, miközben próbált nem azon nevetni, hogy milyen értetlen pofát vágok. Most a vonásai sokkal lágyabbnak,nyugodtabbnak tűntek, mint pár perce.
    - A-azt hiszem igen. - feleltem, ám a hangom nem volt több suttogásnál. Minden erőmmel azon voltam, hogy a padlót bámuljam, mert a ma történtek után tudtam, ha ránézek képtelen leszek levenni róla a szememet.


    - Akkor jó. De mond, mivel haragítottad ennyire magadra azt a cédát? - kérdezte mosolyogva.
    - Nos, az egyik nap az ebédlőben a batáraimmal éppen azt tárgyaltuk mennyire alulfejlett a mai cicababa-generáció, amikor kicsúszott a számon, hogy Mary Ann és a barátnői rengeteg közös tulajdonságot tanúsítanak a majmokkal. Ez még nem is lett volna baj, de az egész foci-és pompom csapat éppen akkor masírozott el mögöttünk, így minden egyes szavamat hallották. - meséltem lesütött szemekkel. Végül, mivel nem szólalt meg, felsandítottam rá. Hiba volt. Az éjkék szempár azonnal béklyóba vert, nem eresztett.
    - Hmm...tehát te sem vagy teljesen ártatlan a dologban, Chrisa. - állapította meg Onyx, ám nem úgy tűnt, mintha ez a tény zavarta volna. Arcán továbbra is rendíthetetlenül ott csücsült az a csibészes mosoly, ami már akkor is heves dobogásra késztette szegény kicsi szívemet, amikor reggel elsétált mellettem. Az emlék kristály tisztán lebegett a szemem előtt, majd szépen sorban lejátszódtak a nap eseményei, egészen mostanáig.
    - Miért bámultál egész nap?! - bukott ki belőlem az a kérdés, ami egész nap ott motoszkált a fejemben. Onyx vonásai hirtelen megkeményedtek, egy pillanatig komolyan meredt rám, majd egy lágy mosoly jelent meg az arcán.
    - Azért kedvesem, mert végre személyesen is láthatlak és nem csak fényképeken át. És, ha lehet, így élőben még gyönyörűbb vagy.
HE?!
  Értetlenül meredtem Misztikus Macsóra. Hogy értette azt, hogy szebb vagyok, mint a képeken? Milyen képeken?! Mi a fészkes fenéről beszél ez?! Hirtelen felrémlett bennem, amint Chris pszichopatának nevezte az új tanulót...Igazad volt öregem, a francba is!
    - Öhm...figyelj. Későre jár, a szüleim már nyilván tűkön ülnek, hogy hol lehetek, szóval én most... - kezdtem, abban reménykedve, hogy beveszi ezt a régi, klisés, ám annál hasznosabb szöveget, ám félbeszakított.
    - Tudod, hogy ki vagyok, igaz Chrisa? És azt is tudod, miért jöttem. - majd a nyakamhoz hajolt, lehellete szinte égette a bőrömet. Végül a fülemhez hajolt és suttogott. - Itt az idő, kedvesem.
  Végszóra, a fény eltűnt, árnyék borult rám, ahogy az előttem álló fiú hátából éjfekete szárnyak bukkantak elő. Szárnyak, az ég szerelmére! Pánik és félelem fogott el, ahogy Onyx felállt és fölém magasodott. Ő az, efelől már kétségem sem volt. A fekete szárnyas fiú a rémálmomból. Itt állt előttem élet nagyságban. És, ahogyan megígérte, eljött értem.
  Olyan gyorsan, ahogyan csak tudtam, felugrottam a földről és rohanni kezdtem. Futottam ez elől a téboly elől. Szerencsémre Ő nem követett, csupán állt egy helyben és mosolygott.
    - Hiába futsz, hercegnőm! A sors nekem szánt és az enyém is leszel! - kiáltotta utoljára, mielőtt lerohantam a lépcsőn. 






4 megjegyzés:

  1. Imádom nagyon jó lett. :)
    Folytasd minél előbb.

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Nagyon köszönöm a díjat és hogy rám gondoltál! :)
    Benne lennél-e egy cserében esetleg? http://angyalidemonvadasz.blogspot.hu/
    Nagyon szeretem az ilyen mondákra alapuló, mint nálad a végzet vörös fonala, történeteket.
    A kezdés elég komoly volt azzal az álommal, de végül jót nevettem a részeken. Remélem mihamarabb folytatod és nyertél egy új rendszeres olvasót. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen! :3
      Persze, hogy benne vagyok a linkcserében. Ki is tettelek.

      Törlés