- Impossible Destinies

2017. március 21., kedd

Kedves Ábrándos Álmodozóim!

    Legelőször is elnézést kérek, hogy csak így se szó-se beszéd itt hagytam csapot s papot! Az utóbbi időszak eléggé kesze-kusza volt számomra, így az oldal egyre hátrább és hátrább tolódott, míg végül sajnos kicsúszott a perifériámból. Egészen mostanáig.
    Aki azt hitte itt és most befejeztem az oldalt, annak most nincs bingója. Mivel végre felszabadult egy kis hely a szoros időbeosztásomban, úgyhogy mától gőzerővel dolgozok az új részeken és igyekszek minél hamarabb hozni őket nektek, Ábrándos Álmodozóim! 
    Addig is egy kis türelmet kérnék és külön köszönöm azoknak, akik ebben a pangó időszakban is olvasták szerény kis oldalamat és rendíthetetlenül várták az új részt. Mélységes hálával tartozok ezért mindannyitoknak!
    

2016. június 11., szombat

7.fejezet: Megadás

  Az az átkozott rémálom rendesen betett nekem. Az ébresztőórám már a sokadik szerenádját kezdte, mire egyáltalán meghallottam. Ki voltam készülve, a paplan melegsége és puhasága szirén módjára csábított. Kinyúltam, hogy lecsapjam a kis zajládát, helyette azonban egy pici, hideg dolog akadt a kezembe. Az álom fátyla alól előbújt a kíváncsiságom. Felültem és odapillantottam. 

2016. május 20., péntek

2.díj:

  Üdvözletem Ábrándos Álmodozók!

Hála Tori-nak, ma az Impossible Destinies megkapta a második díját! QvQ
Köszönöm szépen! ♥

2016. március 25., péntek

6. fejezet: Az új álom


  A sötétség körülölelte őt. Ám nem a rémisztő fajta, hanem az, amelyik befedi az embert, megóvja a világ kegyetlen ridegségétől. A lány nem akarta elhagyni ezt a biztonságot, melegséget adó burkot, ám a valóság visszarángatta őt a jelenbe. Először csak a hideget érezte majd, ahogy a világ kitisztult előtte, megpillantotta a vizes avart, amin feküdt. Ahogy bizonytalanul felült, az éjszakai erdő tárult fel előtte. Az ég sötét lepelbe burkolózott, a gazdag lombkorona kirekesztette a hold ezüstös fényét a rengetegből. A táj békésen pihent. Egyedül a szél volt még éber, olykor egy-egy álmos fuvallat suhant át az erdőn, megzörgetve a leveleket. Ilyenkor olyan volt, mintha a fák és a cserjék beszélnének, titkokat suttognának egymásnak az éjszaka csendjében. 
  A lány nehézkesen felállt, a tagjai teljesen elgémberedtek. Értetlenül forgolódott, nem értette mit keres itt. Próbált visszaemlékezni, ám mindhiába. Az elméje cserben hagyta. Megkísérelt felidézni bármit, de képtelen volt rá. 
  Ekkor egy újabb szellő száguldott át a lombok között, egyetlen kísérteties szót ismételgetve; "Menekülj!" A lány ereiben megfagyott a vér. Az agya még fel sem fogta a dolgot, a lába máris nekiiramodott. Futott. Hogy merre tart vagy hogy hol fog kilyukadni nem érdekelte. Csupán el akart menni onnan, méghozzá olyan messze, amennyire csak lehetett.